Az egész Bin Ladennel (legalábbis azt mondták, hogy vele) és a Word Trade Center épületeinek leomlásával kezdődött. Az USA-ban megszokott terminológia miatt nevezzük 911-nek.

Ezen események váltották ki azt az intézkedéssorozatot, melynek kapcsán az USA nemzetbiztonsági hivatala, az NSA olyan jogköröket kapott, és olyan törvények születtek, melyek kapcsán könnyebben és szélesebb körben férhetnek személyes információkhoz.

Aztán egy kicsit elszabadult velük a ló, aztán meg a pokol.

Nem volt ugyanis elég az, hogy a megfigyelt személyekkel kapcsolatban az NSA teljes adatszolgáltatásra tarthatott igényt a szolgáltatóknál, ugyanis sok esetben a kérések pontatlan megfogalmazása miatti visszakérdezés a szolgáltatók részéről elegendőek voltak ahhoz, hogy az NSA hazaárulás vádjával fenyegetőzzön.

Mindazok ellenére, hogy a törvények stabil hátteret adtak sok mindenhez, az NSA sok esetben a hatáskörét túllépve, illegális módon lopott adatokat.

De, hogy kövessük az események sorrendjét is, kezdjük a botrány kirobbanásával.

Edward Snowden

IT biztonsági szakember, dolgozott a CIA-nál és az NSA-nél egyaránt. Több alkalommal szóvá tette a feletteseinek, hogy amit a PRISM projekt kapcsán az adatok megszerzése céljából végeznek, az még a jelenlegi, bő keretek között is szabálytalan.

Nem foglalkoztak vele, abban bízott, hogy a 2008-as választásokon győztes Obama beváltja az ígéreteit, és a helyzet konszolidálódni fog. Mivel ennek épp az ellenkezője történt, hosszas dokumentálásba kezdett, majd idén májusban epilepszia kezelésére hivatkozva elhagyta az országot.

Ekkor lépett kapcsolatba a The Guardian egyik riporterével, Glenn Greenwald-dal egy filmrendezővel és Jacob Appelbaum-mal is, aki a Wikileaks kapcsán is ismeretes.

Az itt elhangzottakat a Der Spiegel hozta nyilvánosságra, amikor Snowden épp Hong Kongba repült Hawaii-ról.

Ezt követően szinte hetente újabb és újabb részletek pattantak ki az egész üggyel kapcsolatban (ez a folyamat máig tart – a jelenségre a szivárogtatás a megfelelő szó), amelyeket hol a The Guardian, hol a Washington Post, hol a Der Spiegel közölt.

Hong Kongból Moszkvába repült, és onnan ment volna tovább, de akkor már keresték, és megesett, hogy szinte egész Európában nem kapott egy repülő leszállási engedélyt, ha csak fennállt a gyanú, hogy Snowden a fedélzetén tartózkodik. Így járt pl. Evo Morales bolíviai elnök gépe is.

Kis idő múlva Oroszország egy évre tartózkodási engedélyt adott neki, így elhagyhatta a repülőtér tranzitját. Azóta ismeretlen helyen tartózkodik, és folyamatosan szivárogtat a fent említett médiumoknak.

Boszorkányüldözés

Az USA-ban hazaárulónak minősítették. Félnek attól, hogy a birtokában lévő információk alapján olyan ügynököket buktat le, akik terepen dolgoznak, és az életük veszélybe kerül, de Snowden erre kínosan ügyel, és valóban csak olyan dolgok kerülnek napfényre, amelyek az USA biztonságát nem veszélyeztetik.

Senki nem tudja, hogy mi van pontosan Snowden kezében, de abban mindenki egyetért, hogy a közel fél év alatt napvilágot látott információk csak a töredékét képezik mindennek.

Volt házkutatás a The Guardian-nál, elvitték az összes fellelhető adathordozót, de nem találtak semmit.

Snowden emailszolgáltatóját arra kötelezték, hogy minden adatot adjon át – nem csak Snowdenét, hanem az összes ügyfeléét – erre a Lavabit inkább megszüntette a szolgáltatást. De az NSA így sem jutott válaszokhoz.

Sok vezető politikus már hajlik arra, hogy amnesztiát adjon Snowden-nek, csak hagyja már abba a tevékenységet – kétségtelen, hogy az eddig napvilágot látott információk alapján az USA gazdaságának szereplői komoly veszteségeket szenvedtek – és még fognak is elszenvedni, sok esetben megérdemelt okokból.

Szivárogtatás

Az első nagy adag leleplező csomag nem tért ki a részletekre, a hogyan-okra. Nagyjából azt írta le, hogy az NSA olyan személyes információkhoz is hozzájutott, melyekhez nem volt joga, mert az adott alanyok ellen nem volt folyamatban nyomozás. Tömegével jutottak adatokhoz az Apple, a Microsoft, a Yahoo, a Google, a Dropbox, a Facebook és még számos szolgáltató infrastruktúrájából, hol az adott vállalat tudtával és közreműködésével, hol anélkül. Ezen felül lehallgatták gyakorlatilag a teljes USA telefonforgalmát függetlenül a hívás kiindulási- és célterületétől.

Gyakorlatilag a PRISM projekt a „mindenkit mindenhol megfigyelünk, lehallgatunk, és minden adatot megszerzünk" hadműveletről szólt.

PRISM: mindenkit mindenhol megfigyelünk, lehallgatunk, és minden adatot megszerzünk.

Azóta folyamatosan derülnek ki apróbb részletek, melyek kapcsán nem egy alkalommal kompromittálódtak neves biztonsági cégek, eszközök, és súlyos politikai következménnyel járó helyi botrányok gyakorlatilag a világ minden táját érintve.

Lehallgatások, adatlopások

Kiderült ugyanis, hogy Kína volt az egyik fő célpont, több egyetemére betörtek azt követően, hogy USA illetőségű nagyvállalatok termékeit építették a rendszereikbe. Ezek kapcsán Kína a legszigorúbb vizsgálatokat rendelte el nem egy amerikai cég ellen. Ebben többek között érintett a Juniper, a Cisco, a Dell és még az IBM is.

Brazília és az állami olajvállalatának lehallgatása és az ottani adatgyűjtések is napvilágot láttak, emiatt még ma is komoly feszültségek vannak a brazil és az amerikai kormány közt.

Mindkét esetben valamilyen szinten érthető – nem, felmentést ez ellen nem adunk, csak elismerjük a miérteket – az USA viselkedése, hiszen Kína esetében politikai, míg Brazília kapcsán gazdasági érdekek merülnek fel.

Ám nagyobb botrányt okozott az, hogy az ENSZ-t, és az EU-t is lehallgatták, nem kímélve vezető európai politikusok magánéletét sem, hiszen Angela Merkel német kancellár magántelefonjának lehallgatására is fény derült. Ekkor kezdett nyilvánvalóvá válni az a – kezdetben légből kapottnak ítélt állítás –, hogy az USA a saját állampolgárait is lehallgatta mindenféle előzetes válogatás nélkül – hiszen a stratégiai szövetségeseivel sem bánt másképp.

IT cégek

Mindeközben a Google, a Microsoft és más amerikai IT óriáscégek az elszenvedett károk miatt perlik az USA-t, hiszen ők voltak az elsődleges kárvallottjai a történteknek, mivel a nevük több alkalommal is szóba került. Főképp, hogy ezen cégeket a média megkereste, de nem nyilatkozhattak, mert köti őket a titoktartás. Az NSA meg nem nyilatkozik, mert nem akar magyarázkodni – így a cégek két tűz közé kerülve ki vannak szolgáltatva a közvélemény haragjának, ami számukra dollármilliókban mérhető.

A felmerült bizonyítékok és tények alapján egy cég mindenképpen bűnösnek bizonyult. Az egyik legnevesebb, informatikai titkosítással foglalkozó cég, az RSA vélhetően 10 millió dollárért eladta a lelkét, és egy termékébe szándékosan olyan biztonsági rést épített, amelyet az NSA kihasználva az ilyen védelmet használó rendszerekhez könnyedén hozzáférhetett.

Vélhetően ezek segítségével olyan helyekre is bejutottak az NSA hekkerei, ahol más IT gyártók termékeibe már ők maguk építhettek hátsó bejáratot akár a gyártó tudtán kívül is.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon más cégek is vannak, akik nem csak, hogy engedtek az NSA nyomásának, de hatékonyan közre is működhettek annak érdekében, hogy az ügyfeleik adataihoz hozzájussanak?

Vannak erre is elképzelések.

Mi jöhet még?

Nem tudjuk előre. Olyan is lehetséges, amire még senki sem gondolt – az RSA sztori is kicsit erős volt, és mégis igaznak bizonyul –, de olyan is lehet, ami régóta foglalkoztatja az emberek fantáziáját, főleg azokét, akik szeretik az összeesküvés-elméleteket.

De vegyünk egy példát létező összeesküvés-elméletre.

Tételezzük fel, hogy le akarunk hallgatni mindenkit, aki fontos.
Régóta köztudott tény, hogy a mobiltelefonok a titkosszolgálatok számára könnyen lehallgathatóak akkor is, ha ki vannak kapcsolva – egyetlen egy lehetősége van annak, aki paranoiás: kivenni a telefon akkumulátorát.

A fontos embereknek biztosan van mobiltelefonjuk. Sőt, ha olyan mobiltelefont alkotnánk, aminek lehetetlen kivenni az akkumulátorát, mert egészen egyszerűen az úgy van kitalálva, hogy nem kivehető, akkor az mindig lehallgatható lenne. Már csak azt kell elérni, hogy mindenki, aki fontosnak érzi magát, ilyen telefont akarjon.

Ugye senki sem lepődik meg azon, hogy ez a telefon létezik?

Nem is lennék meglepve azon, ha kiderülne, hogy nem véletlenül. Nagyot dobna a méltatlanul mellőzött BlackBerry ázsióján, ha a nagy vetélytárs emiatt súlyos károkat szenvedne. Ne felejtsük el ugyanis, hogy business kategóriában pont a kanadai gyártó BlackBerry-je volt az, amely az iPhone miatt elvesztette a piacát még azelőtt, hogy a polgári piacra betörhetett volna.

Kíváncsian várom 2014-et, Boldog Újévet kívánok minden látogatónak – és Edward Snowden-nek is.