Biztosan mindenki hallotta már ezt a szót: proxy.
Nyilván valóan sokan tudják is, hogy mi az – de ők főleg IT szakemberek, nem átlagos felhasználók.

Hadd segítsek megismerni ezt az igencsak sokoldalú eszközt.

Első lecke: kommunikáció

A számítógépek már jó ideje kommunikálnak egymással.

Az már nagyon régen volt, hogy a számítógépet és egy valamiféle fali aljzatot csak egy drót kötötte össze, és az is nagyon rázott, ha nem vigyáztunk.

Ma már minden számítógépben van hálózati kártya (némelyikben még vezeték nélküli is), amit arra használunk, hogy kommunikáljunk rajta.

Ez a számítógépes kommunikáció a legtöbb esetben IP címek és TCP portok között történik – és itt meg is kell állnunk egy pillanatra.

Az IP címet – ami valójában négy darab számjegy – képzeljük el úgy, mint egy postacímet: ország, város, utca, házszám. Ez is négy adat, mint az IP címben a számok. Ez a cím azonban egy hálózati kártyát azonosít, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy azt a számítógépet, amiben az adott hálózati adapter van. Remélem, hogy ez így könnyen elképzelhető.

A portok azok, amelyek a kommunikációs csatornák. Ha már a postai címekkel példálóztam, maradjunk is ennél. Tételezzük fel, hogy az adott címen olyan épület van, amelynek van egy halom postaládája (jó 60-70 ezer fiókkal), és minden postaláda tulajdonosa más-más nyelven beszél, ha kommunikálni akarunk vele.

A számítógép bonyolult eszköz, de remélem, hogy ez még mindig követhető – bár túl kéne még bonyolítanom, de eltekintek ettől, inkább szóljanak meg azok, akik értenek hozzá, minthogy az a vád érjen, hogy nem tudom egyszerűen elmagyarázni azt, ami roppant bonyolult.

Második lecke: a kommunikáció korlátozása

A kommunikációt korlátozni kell. Nem holmi hóbort miatt, hanem azért, mert a digitális bűnözés manapság sokkal gyakoribb, mint a hagyományos. Igaz, itt azért nem halnak meg emberek, legalábbis közvetlenül nem.

A kommunikáció korlátozására tűzfalat használunk. A tűzfal működési módja nagyon sok -féle lehet, a célja viszont egy: megakadályozni, hogy egyes címek egyes portokon keresztül elérhetőek legyenek.

Az esetek döntő többségében ezek a tűzfalak szoftveresek – gondoljunk csak pl. a Windows beépített tűzfalára, amit olyan sokan szeretnek gyorsan kikapcsolni, mert idegesít.
Jó, értem én, hogy nem a legkiválóbb találmány, de néha jó, hogy van. A kikapcsolásból persze az esetek többségében nincs probléma, hiszen a gép és az Internet között ott van még egy router, ami szintén egy tűzfal.

Meg kell jegyezni, hogy a szoftveres tűzfalak többsége (a Windowsé is) ugyanolyan módszerrel blokkolja a kommunikációt, mint a routerek.

Ez a módszer az IP szűrés.